Gárdonyi önarcképe karádi tanítósága idejéből. A tanítóképző elvégzése után Gárdonyi haza ment Szőlősgyörökre édesanyjához. Majd elvállalta a szomszédos Karád községben a segédtanítói állást. Itt azonban nem adták meg járandóságát, valósággal nyomorgott. Otthagyta hát Karádot és álláskereső útra indult. Pécsett keresett elhelyezkedést, de eredménytelenül. Később ezt a Mecseken átvezető útját örökítette meg az Egri Csillagok első részében. 1882-ban a Veszprém megyei Devecser községben kapott segédtanítói állást. Helyzete azonban itt sem volt jobb. Fizetése el-elmaradozott, bánatában tizenkilencéves fejjel, tizenkilencéves tollal és csalódott szerelemmel a háta mögött verseket írt és regényírásba kezdett. 1884-ben Sárvárra helyezték át, ahol már több időt szentelt az irodalomnak, mint a tanításnak. Megtanult angolul, franciául, németül, lefordította Shakespeare Julis Cesarját és Victor Hugo Századok Legendáit. Szakcikkeket írta Vas megyei Lapoknak. Mindez azonban nem változtatott anyagi helyzetén, nyomorán. Kinevezték Dabronyba kántortanítónak, de az iskola, a tanítás mindennél jobban terhére volt. Édesanyjának, öccsének eltartási gondja is rá nehezedett. Fizetését nem kapta meg, kölcsönöket vett fel a dabronyi plébánostól, aki látszólagos jóindulatával, ígéreteivel behálózta, majd nyakába varrta unokahúgát. Gárdonyi házassága szerencsétlen. Családi tragédiájáról azonban soha nem beszélt senkinek, minél mélyebbre akarta rejteni szívét a kíváncsiak elől, "Láthatalan ember" akart maradni.