A lámpás /Színlap és regény címlap/ Gárdonyi azonban hamarosan szakított a hazug és a városi polgárság ízlését tükröző parasztábrázolással. Első lépését a reális parasztábrázolással felé a Lámpás c. kisregénye jelentette, melyet napjainkban drámai feldolgozásban is láthatunk. A regény 1894-ben jelent meg főhőse, a "lámpás" Kovács Ágoston néptanító, azaz maga Gárdonyi Géza. Lámpásának fénye rávilágít a magyar falvak elmaradottságára a múlt században, a magyar paraszt kiszolgáltatottságára az urak Magyarországban, a feudális klerikálishatalmak, a felekezeti iskolarendszer visszaéléseire, az urak, papok kénye-kedvének kiszolgáltatott nyomorgó magyar néptanítók életére. Kovács Ágoston népbutító, felesleges tárgyak szajkózása helyett gyakorlati ismeretekre, lángoló hazaszeretetre, a nemzeti hagyományok megbecsülésére oktatja faluja rongyos kis népeit. De a magyar néptanítók munkáját nem becsüli meg az úri Magyarország 50éves működés után Kovács Ágoston ezüst érdemkeresztet kap ugyan Őfelségétől, de ugyanakkor az udvari lovászt néhány éves szolgálata jutalmául arany érdemkereszttel jutalmazzák. Gárdonyi életének, házasságának, tanítóskodásának keserű élményei és tapasztalatai a való élet eleven erejével hatnak ma is a Lámpás olvasásakor.