Petőfit gyakran a magyar irodalom legnagyobb alakjának nevezik. „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet…” – ezt, és sok más mondást hagyott ránk. Petőfi szerette a virágokat, és ennek munkásságában is hangot adott.
Petőfi Sándor Kiskőrösön született 1823. január 1-én. Magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Ugyan csak rövid ideig élt, közel ezer verset írt, amelyből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra. Néhány versét több idegen nyelvre is lefordították.
Fiatal korában abbahagyta a tanulást, színész lett. Baráti körével 1846-tól irodalmi társaságot szerveztek. Ebben az időben fiatal kora ellenére már nagyon ismert volt. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként vett részt az 1948-as forradalomban. Petőfi a forradalom egyik szimbólumává vált.
A fiatal költő ezt követően a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett. Minden bizonnyal életét is a hazáért áldozta fel, ugyanis minden bizonnyal a segesvári csatát követő menekülés során vesztette életét. Eltűnései a mai napig tisztázatlan.
Költészetét illetően számos műfajt képviselt. Költeményei közt találhatóak népies költemények, családi költemények, elbeszélő költemények, azonban útirajzok, tájköltemények, szerelmi költemények, forradalmi látomásköltészet és a szabadságharccal kapcsolatos versek is.
Egyedülálló jelenségként tartjuk számon a magyar irodalomban. Írásaiban a realizmus és a nemzeti irány terjedt el. Nem csak népiessége miatt jelentős, hanem kortársaira gyakorolt nagy hatása miatt is.
Halálát követően munkássága fél évszázadon át uralta a magyar irodalmat. Számos későbbi nemzedékre hatást gyakorolt, akik munkásságában érezhető Petőfi hatása.
Munkássága abban is egyedi, hogy művei világirodalmi szintűek. Több versét lefordították. Petőfi akkora hatást gyakorolt az irodalomra, hogy több külföldi író miatta tanulta meg a magyar nyelvet.